DOMINIKAI
KÖZTÁRSASÁG
Mi más a paradicsom, ha nem a pálmákkal
szegélyezett, fehér homokkal borított tengerpart, türkizkék víz, rum és
merengue? Santo Domingo építészetével és történelmi hangulatával bűvöli el a
látogatót, az ország hegyes-völgyes belső vidékein pedig evezhetünk és
kirándulhatunk (szekérrel is). Az egészben az a legszebb, hogy ez az élvhajhász
nép bárhol és bármikor szívvel-lélekkel veti bele magát a tivornyázásba:
egymást követik a szörfversenyek, a zenei fesztiválok és a karneválok. A
Dominikai Köztársaság körülbelül két évezreddel ezelőtt még az indiánok
birodalma volt. Kolumbusz Kristóf, India felfedezésekor ezen a szigeten kötött
ki, és vezérhajójáról Santa Mariának nevezte el. Az itt élő spanyolok viszont
átkeresztelték "Espagnola" névre, mivel a sok heggyel tarkított
sziget otthonukra emlékeztette őket. Az ország középső részén húzódik az egész
karibi térség legmagasabb csúcsát (Pico Duarte) hordozó Központi-kordillera. A
központi vonulattól északra és délre síkságokkal elárasztott alacsonyabb
hegységek húzódnak. Az egykori spanyol gyarmat 19. században nyerte el
függetlenségét. A turizmus évről évre nagyobb bevételt jelent az országnak,
mivel minden évben egyre több turista látogat ide, hogy élvezze a csodálatos
napsütést, a kristálytiszta tengert, valamint a kókuszpálmák árnyékát. A hangulatot
a helyi emberek vidámsága és végtelen vendégszeretete egészíti ki.